How can I live without you? 5. fejezete

5. fejezet:
A temetés


Nessie szemszöge:

Eljött a temetés, a végső búcsú napja. De ez így nem teljesen igaz, hiszen úgysem tudnám elengedni Őt örökre.
Ameddig letusoltam, valaki – gondolom Alice néni – az ágyamra fektette a ruhámat. Egy egyszerű fekete, a térdemig érő egybe részes ruha volt. Miután felöltöztem, Rose néni elkészítette a hajamat. Laza kontyba fogta, pár tincset pedig szabadon hagyott. A sminket teljes mértékben elutasítottam, egyrészről mert éreztem, hogy sírni fogok még a búcsúztatón, másrészről pedig már nincs senki, akinek tetszeni akarnék. Belebújtam az előre kikészített cipőimbe, majd lementem a nappaliba. A többiek már vártak rám, így pillanatokkal később elindultunk a temetés helyszínére, a határhoz.
Carlisle nagyapa vállalta, hogy eljátssza a pap szerepét. Mikor már mindenki ott volt, elkezdte mondani a beszédét. Nem sokkal később bejelentette, hogy az én beszédem jön, így hát nekikezdtem:
- Először is, köszönöm mindazoknak, akik itt vannak, ez nagyon sokat jelent nekem és a családomnak. Még mindig nem tudom elhinni, hogy Ő már nincs velünk. Az élet nagyon igazságtalan. Jake… - Itt elcsuklott a hangom. – Jake a világ legjobb embere volt, mindig mellettem volt, akárhányszor szükségét éreztem, hogy velem legyen. És ez nem csak a bevésődés miatt, hanem az Ő hatalmas szíve végett is volt. Hiszen Ő mindenkinek segített, ha tudott, a vérfarkasi teendőit is rendszeresen ellátta. Jacob Black nem csak a vőlegényem, az életem értelme, hanem a világ legjobb és legszeretetreméltóbb embere volt. Mindennél jobban hiányzik! Mindenkinél jobban szeretlek Jake, bárcsak én haltam volna meg helyetted! – Ennél a résznél hatalmába kerített a zokogás, így anya félrehúzott.


Seth szemszöge:

Szegény Nessie levegőért kapkodva sírt a családja körében. Nekem is nagyon nehéz, hogy már nincs Jacob, de Nessie-nek barátom volt a lelki társa. El sem tudom képzelni, mit érezhet most. Biztosan haragszik rám. Most jött el az én beszédem ideje:
- Nos, nem szeretném nagyon szaporítani a szót. Mindenki, vagy legalábbis a túlnyomó többség tisztában van azzal, hogy Jacob hogyan hunyt el. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, még jobban küzdenék, hogy megmentselek Jake! Te voltál a legjobb barátom! Ha vidám voltam velem nevettél, ha szomorú voltam velem búsultál. Emlékszem, amikor először farkassá változtam, velem töltötted az egész napot, csak azért, hogy megpróbálj segíteni nekem. Ezért és sok másért is rettentően hálás vagyok Neked! Szeretlek, és nagyon hiányzol testvérem! Lezárásképpen még elmondanám, hogy Jake utolsó gondolata mi volt: „Szeretlek Nessie!” Sajnálom Nessie, hogy nem én vesztettem el ott akkor az életemet, hiszen nekem még lenyomatom sincs, Jacobnak pedig itt voltál Te! Miattam nem lehet most a férjed! Bocsáss meg nekem, kérlek! – könyörögtem.


Billy szemszöge:

Hiába állítják sokan, hogy nem igazi férfi az, amelyiket sírni látják, engem nem érdekelt. Megbeszéltem Carlisle-al, hogy én nem mondok beszédet. Egyszerűen képtelen voltam rá.
Miután fiamtól véglegesen is elbúcsúztunk, odagurultam fiam menyasszonyához:
- Nessie! Hoztam Neked valamit, aminek a méltó helye nálad van, ebben biztos vagyok. – Ekkor odanyújtottam neki Jacob egyik álomfogóját.
- Ez…ez… - Szegény lánynak ismét záporozni kezdtek a könnyei. – Ez volt…a kedvence.
- Így van. A fiam is Neked adná a helyemben. – Nem szólt semmit, csak leereszkedett és átölelt. Az én szemeim is homályossá váltak.
- Köszönöm Billy!
- Ez a legkevesebb. Szia Nessie! Viszlát! – fordultam a családja felé, akik diszkréten arrébb álltak ameddig Renesmee - vel beszéltem, de tudtam, hogy így is meghallották.


Nessie szemszöge:

Annyira meghatódtam. Imádom Billy – t. Ő a világ legjobb apósjelöltje. Kár, hogy nem lehetett az igazából is, de nekem mindig az lesz. Ez az álomfogó kifejezi azt a tökéletességet ami Jacobot jellemezte.
Ó Seth, nagyon nagy bűntudata lehet, ha azt kívánja bár ő halt volna meg Szerelmem helyett. Szegény. A beszéde alatt rádöbbentem, hogy nem is haragszom rá. Nincs miért, hiszem ő igazán mindent megtett azért, hogy Kedvesem velem lehessen. Nem volt elég, de ez sem érdekel. És Jake utolsó mondata. Ha Seth nem lenne, ezt sem tudnám. Még a halálakor is rám gondolt. Hogyan lehet, hogy elvesztettem? Beszélnem kell Seth – tel most azonnal!
- Seth! – kiabáltam a határon amilyen hangosan csak tudtam. – Beszélni szeretnék veled. Kérlek, gyere ide!
- Hello Renesmee! Mit szeretnél? Ugye nem akarsz kiabálni velem? Így is elég rossz a hangulatom.
- Dehogy szeretnék veled kiabálni. Csak szeretném, ha tudnád, hogy nem haragszom rád a történtek miatt. Úgy gondolom semmi okod arra, hogy magad okold az elvesztése miatt, hiszen mindent megtettél, ami tőled telt ebben teljesen biztos vagyok. Jacob se szeretné, ha hibáztatnád magad.
- Ó Nessie! Nem is tudod ez milyen nagy dolog nekem. Tudnod kell, hogy Jacob mindennél jobban várta a közös életeteket és semmi sem tette boldogabbá, mint az, ha veled lehetett!
- Köszönöm, Seth! - Ennél többet nem tudtam kibökni, mert elkezdtek záporozni a könnyeim és nem bírtam magammal.
- Megígérem neked, hogy ezen túl bármi problémád van, hozzám bármikor jöhetsz. Állok rendelkezésedre. Csak kiabálnod kell, és itt leszek. Ezután akármit szeretnél én itt leszek, és segítek neked!
- Seth… ez igazán nagyon… figyelmes tőled. Nagyon-nagyon hálás vagyok. Ha valami lesz szólok, de én most… megyek. Anyáék már aggódnak értem.
- Rendben. Majd még találkozunk!
- Úgy lesz. Szia!- Mondtam majd futni kezdtem és meg sem álltam hazáig.