2010. március 26., péntek

Diamond blogger díj :D



1. Megköszönöd annak, akitől kaptad és belinkeled: Nagyon szépen köszönjük Nikkinek!:)

2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).

Petrus: http://petrusvicush.blogspot.com/
Den: http://invisiblepain-hollyandcaleb.blogspot.com/
Drusilla: http://www.lapushvampirja.blogspot.com/
Gicus: http://jennyedward.blogspot.com/
Rijjah: http://www.girlwithblacksunglasses.blogspot.com/

3. Értesítsd őket az ajándékról!

4. Leírod, miért szeretsz írni.
Azért szeretek írni, mert azáltal, hogy tollat ragadok, úgymond kiélhetem a vágyaimat, én alakíthatom benne a karaktereim sorsát, és nagyon jó érzés, mikor pozitív jellegű visszajelzést is kapsz! :) (Vicush)

5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak.
Egy nagyon lökött, de ha szükséges, akkor komoly lány vagyok, aki imád nevetni, és a barátaiért bármire képes lenne! Az elmúlt pár hónapban megismertem Petrust, aki ezalatt az idő alatt nagyon igaz barátnőm lett! :D Többek között neki köszönhetem az idézetek iránti szenvedélyemet!:P Kittush - a Társszerzőm -, pedig osztálytársam.:)

Született tehetség blogger díj :D



Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:
1)ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót kirakom a blogomba.
3)a szabályzatot kirakom a blogomba.
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7)betartom a szabályokat

Ezt a díjat Szoffy-tól kaptuk, köszönet érte! :)

Akiknek továbbadjuk:

Petrus: http://petrusvicush.blogspot.com/
Den: http://invisiblepain-hollyandcaleb.blogspot.com/
Drusilla: http://www.lapushvampirja.blogspot.com/
Nikki: http://nikki-side-by-side.blogspot.com/
Baree: http://somelittlethink.blogspot.com/
Gicus: http://jennyedward.blogspot.com/

Név: Kittush&Vicush
Becenév: Vica, Vicush
Kitty, Kittush
Lakhely: Fejér megye, Fehérvárcsurgó (Vicush)
Fejér megye, Mór (Kittush)
Magasság: 170 (Kittush&Vicush)
Névnap: december 24. (Vicush)
április 30. (Kittush)
Foglalkozása: diák (Kittush&Vicush)
Testvérek: 1 vérszerinti, 1 fogadott <-- Angyalka :P (Vicush)
Anyanyelv: magyar (Kittush&Vicush)
Beszélt nyelvek: német, angol (Kittush&Vicush)
Gyűjtemény: könyvek, filmek, kaktuszok (Vicush)
Cipőméret: 40 (Vicush)
Iskola: gimnázium (Kittush&Vicush)
Évfolyam: 11. (Kittush&Vicush)
Kedvenc tantárgyak: német Pali bá'-val xD (Vicush)
Hobbi: olvasás (Vicush)
Zsebpénz: nem kapok :( (Vicush)
Kívánság: Sikerüljön a német előrehozott érettségim! (Vicush)
Álom: Közös albérlet Petruciékkal...:P (Vicush)
Szerencseszám: 4 (Vicush)
Szeretne találkozni: legeslegjobban Angyalkámmal *-* (LL) (Vicush)
Háziállatok: egy kutya, hét macska, és egy papagáj (Vicush)
egy kutya (Kittush)

2010. március 1., hétfő

How can I live without you? 5. fejezete

5. fejezet:
A temetés



Nessie szemszöge:

Eljött a temetés, a végső búcsú napja. De ez így nem teljesen igaz, hiszen úgysem tudnám elengedni Őt örökre.
Ameddig letusoltam, valaki – gondolom Alice néni – az ágyamra fektette a ruhámat. Egy egyszerű fekete, a térdemig érő egybe részes ruha volt. Miután felöltöztem, Rose néni elkészítette a hajamat. Laza kontyba fogta, pár tincset pedig szabadon hagyott. A sminket teljes mértékben elutasítottam, egyrészről mert éreztem, hogy sírni fogok még a búcsúztatón, másrészről pedig már nincs senki, akinek tetszeni akarnék. Belebújtam az előre kikészített cipőimbe, majd lementem a nappaliba. A többiek már vártak rám, így pillanatokkal később elindultunk a temetés helyszínére, a határhoz.
Carlisle nagyapa vállalta, hogy eljátssza a pap szerepét. Mikor már mindenki ott volt, elkezdte mondani a beszédét. Nem sokkal később bejelentette, hogy az én beszédem jön, így hát nekikezdtem:
- Először is, köszönöm mindazoknak, akik itt vannak, ez nagyon sokat jelent nekem és a családomnak. Még mindig nem tudom elhinni, hogy Ő már nincs velünk. Az élet nagyon igazságtalan. Jake… - Itt elcsuklott a hangom. – Jake a világ legjobb embere volt, mindig mellettem volt, akárhányszor szükségét éreztem, hogy velem legyen. És ez nem csak a bevésődés miatt, hanem az Ő hatalmas szíve végett is volt. Hiszen Ő mindenkinek segített, ha tudott, a vérfarkasi teendőit is rendszeresen ellátta. Jacob Black nem csak a vőlegényem, az életem értelme, hanem a világ legjobb és legszeretetreméltóbb embere volt. Mindennél jobban hiányzik! Mindenkinél jobban szeretlek Jake, bárcsak én haltam volna meg helyetted! – Ennél a résznél hatalmába kerített a zokogás, így anya félrehúzott.


Seth szemszöge:

Szegény Nessie levegőért kapkodva sírt a családja körében. Nekem is nagyon nehéz, hogy már nincs Jacob, de Nessie-nek barátom volt a lelki társa. El sem tudom képzelni, mit érezhet most. Biztosan haragszik rám. Most jött el az én beszédem ideje:
- Nos, nem szeretném nagyon szaporítani a szót. Mindenki, vagy legalábbis a túlnyomó többség tisztában van azzal, hogy Jacob hogyan hunyt el. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, még jobban küzdenék, hogy megmentselek Jake! Te voltál a legjobb barátom! Ha vidám voltam velem nevettél, ha szomorú voltam velem búsultál. Emlékszem, amikor először farkassá változtam, velem töltötted az egész napot, csak azért, hogy megpróbálj segíteni nekem. Ezért és sok másért is rettentően hálás vagyok Neked! Szeretlek, és nagyon hiányzol testvérem! Lezárásképpen még elmondanám, hogy Jake utolsó gondolata mi volt: „Szeretlek Nessie!” Sajnálom Nessie, hogy nem én vesztettem el ott akkor az életemet, hiszen nekem még lenyomatom sincs, Jacobnak pedig itt voltál Te! Miattam nem lehet most a férjed! Bocsáss meg nekem, kérlek! – könyörögtem.


Billy szemszöge:

Hiába állítják sokan, hogy nem igazi férfi az, amelyiket sírni látják, engem nem érdekelt. Megbeszéltem Carlisle-al, hogy én nem mondok beszédet. Egyszerűen képtelen voltam rá.
Miután fiamtól véglegesen is elbúcsúztunk, odagurultam fiam menyasszonyához:
- Nessie! Hoztam Neked valamit, aminek a méltó helye nálad van, ebben biztos vagyok. – Ekkor odanyújtottam neki Jacob egyik álomfogóját.
- Ez…ez… - Szegény lánynak ismét záporozni kezdtek a könnyei. – Ez volt…a kedvence.
- Így van. A fiam is Neked adná a helyemben. – Nem szólt semmit, csak leereszkedett és átölelt. Az én szemeim is homályossá váltak.
- Köszönöm Billy!
- Ez a legkevesebb. Szia Nessie! Viszlát! – fordultam a családja felé, akik diszkréten arrébb álltak ameddig Renesmee - vel beszéltem, de tudtam, hogy így is meghallották.


Nessie szemszöge:

Annyira meghatódtam. Imádom Billy – t. Ő a világ legjobb apósjelöltje. Kár, hogy nem lehetett az igazából is, de nekem mindig az lesz. Ez az álomfogó kifejezi azt a tökéletességet ami Jacobot jellemezte.
Ó Seth, nagyon nagy bűntudata lehet, ha azt kívánja bár ő halt volna meg Szerelmem helyett. Szegény. A beszéde alatt rádöbbentem, hogy nem is haragszom rá. Nincs miért, hiszem ő igazán mindent megtett azért, hogy Kedvesem velem lehessen. Nem volt elég, de ez sem érdekel. És Jake utolsó mondata. Ha Seth nem lenne, ezt sem tudnám. Még a halálakor is rám gondolt. Hogyan lehet, hogy elvesztettem? Beszélnem kell Seth – tel most azonnal!
- Seth! – kiabáltam a határon amilyen hangosan csak tudtam. – Beszélni szeretnék veled. Kérlek, gyere ide!
- Hello Renesmee! Mit szeretnél? Ugye nem akarsz kiabálni velem? Így is elég rossz a hangulatom.
- Dehogy szeretnék veled kiabálni. Csak szeretném, ha tudnád, hogy nem haragszom rád a történtek miatt. Úgy gondolom semmi okod arra, hogy magad okold az elvesztése miatt, hiszen mindent megtettél, ami tőled telt ebben teljesen biztos vagyok. Jacob se szeretné, ha hibáztatnád magad.
- Ó Nessie! Nem is tudod ez milyen nagy dolog nekem. Tudnod kell, hogy Jacob mindennél jobban várta a közös életeteket és semmi sem tette boldogabbá, mint az, ha veled lehetett!
- Köszönöm, Seth! - Ennél többet nem tudtam kibökni, mert elkezdtek záporozni a könnyeim és nem bírtam magammal.
- Megígérem neked, hogy ezen túl bármi problémád van, hozzám bármikor jöhetsz. Állok rendelkezésedre. Csak kiabálnod kell, és itt leszek. Ezután akármit szeretnél én itt leszek, és segítek neked!
- Seth… ez igazán nagyon… figyelmes tőled. Nagyon-nagyon hálás vagyok. Ha valami lesz szólok, de én most… megyek. Anyáék már aggódnak értem.
- Rendben. Majd még találkozunk!
- Úgy lesz. Szia!- Mondtam majd futni kezdtem és meg sem álltam hazáig.

How can I live without you? 4. fejezete

4. fejezet:
Nehéz döntés



Leah szemszöge:

Nessie-vel egészen éjfélig beszélgettünk, elmondtuk egymásnak, mit érzünk, pedig nem hittem, hogy pont neki fogom kiönteni a szívemet, és szerintem ezzel ő is így volt. De jól esett, egy kicsit mintha megkönnyebbültem volna.
Gyalog kényszerültem hazamenni, mivel nem akartam, hogy farkasként esetleg összetalálkozzak öcsémmel és meglássa, hogy hol töltöttem az estét. Azt hiszem, a temetésig nem is fogok átváltozni.
Mikor végre megláttam a házunkat, észrevettem, hogy a konyhában ég a villany. Remélem nem Seth van még ébren, mert nincs kedvem magyarázkodni neki. Félve léptem be a házba és nem kedvezett nekem a sors, mivel testvérem ült az asztalnál egy pohár víz fölött. Mikor meglátott, kérdő tekintetével találtam szemben magam és pár pillanat múlva hangot is adott értetlenségének.
- Leah, mégis hol a francban voltál te ennyi ideig?
- Neked is szia öcsikém! – próbáltam kitérni a válaszadás alól.
- Kérdeztem valamit! – Még sosem láttam ennyire határozottnak és ellentmondást nem tűrőnek.
- Ahhoz neked semmi közöd, de ha annyira érdekel, akkor sétáltam. Már ez is baj?
- Ennyi ideig? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Valami problémád van vele? Már nagykorú vagyok, nem vagy az apám, se az anyám, szóval ne akard nekem megszabni, hogy mikor, meddig és mit tehetek! – vágtam oda neki flegmán, majd bevonultam a szobámba. Szerencsére nem jött utánam.


Sam szemszöge:

Edward megkért, hogy találkozzunk a határnál, a temetés részleteiről beszélni. Farkas alakban mentem, amúgy sem kell visszaváltoznom, mert Edward ki tudja olvasni a gondolatokat a fejemből.
Mikor odaértem, már ott várt rám Jasperrel együtt, így jobbnak láttam, ha visszaváltozok emberré.
- Helló Sam. Nem kertelek, rögtön belevágok a közepébe! Szeretnénk, ha Jacobot a mi területünkön helyezhetnénk örök nyugalomra.
- Ezt ti sem gondolhatjátok komolyan! Na persze, majd pont a vérszívók területén. Erről szó sem lehet! – sziszegtem.
- Nézd, a törzsed és a családom egészen eddig, viszonylag békében megélt egymás mellett. Ne egy ilyen helyzetben akard ezt lerombolni! – azt hiszem, kezdett ő is ideges lenni.
- Igen, kezd felmenni bennem is a pumpa! Sam, a lányom elvesztette élete szerelmét és mi még leállunk vitatkozni arról, hogy Jacob hol legyen eltemetve. Ez nevetséges! Jake már a családunkhoz tartozott, Nessie már a felesége lenne, ha nem lett volna az a pár nomád. Most komolyan megfosztanád Renesmee-t attól, hogy a mi részünkön legyen a vőlegénye eltemetve? – kérdezte. – Tudod mit? Még mielőtt elhamarkodott döntést hoznál, inkább higgadj le és három óra múlva ugyanitt találkozunk. Viszlát! – mondta, majd elszáguldottak mindketten.
Én dúlva-fúlva rohantam hazáig, majd a házunk előtt ismét emberalakot öltöttem és dünnyögve léptem be az ajtón.
- Szia, Szívem! Mi történt? Mi a baj? – érdeklődött Kedvesem.
- Szia, Drágám! Csak Edward Cullen! – mondtam, majd egy gyengéd csókkal üdvözöltem.
- Miért? Mit tett?
- Találkozót beszéltünk meg a határhoz, hogy Jake temetését nagy vonalakban elintézzük. – Amikor kimondtam halott fivérem nevét, Emily szemei megteltek fájdalommal.
- És ez húzott fel ennyire? – kérdezte.
- Még nem értem a végére. Szóval azt hitte hagyom, hogy Jacobot az ő területükön temessék el.
- Én megértem őket is – jegyezte meg Szerelmem halkan.
- Hogy mit mondtál? – Reménykedtem, hogy csak rosszul hallottam.
- Én megértem őket is. Elvégre Nessie volt Jake lenyomata! Képzeld el, mit érezhet az a szerencsétlen lány, hiszen a Szerelmét az esküvőjük napján vesztette el!
- Akkor sem engedem, hogy a vérszopóknál legyen Jacob sírja! – Nagyszerű! Még a feleségem is ellenem fordul.
- Mond Sam, te ilyenkor hallod saját magad? Te mire vágynál Renesmee helyében? Azon kívül, hogy visszakapd a társadat? Te is ugyanúgy harcolnál azért, hogy a közeledben legyen örök nyugalomra helyezve! – Szinte már hisztérikusan mondta ezt.
- Az teljesen más! – makacskodtam, pedig a szívem legmélyén éreztem, hogy ezt a „csatát” már elvesztettem.
- Nem, egyáltalán nem más! Sam Uley, ajánlom, hogy nézz magadba, mert teljesen értelmetlen ezen vitatkozni! Így is van elég baja mindenkinek! Nehéz a gyászt feldolgozni, nem kell még feleslegesen problémákat halmozni! – Már fordult el, gondolom, hogy bemenjen a hálószobába, de én megragadtam a karját.
- Sajnálom. Igazad van Emily!
- Nem értettem tisztán, tudod nekem nem adatott meg a nagyon jó hallás, mivel nem vagyok vérfarkas.
- Sajnálom! Igazad van, mint mindig! Szörnyen sajnálom! Bocsáss meg nekem, kérlek! Szeretlek!
- Persze, hogy megbocsájtok! Én is szeretlek! De remélem Cullenékkel is tisztázod ezt az ügyet! – célozgatott.
- Rendben – adtam meg magam.
Kicsit később, ebéd után, pihenésként az ágyunkon feküdtünk. Emily a fejét a mellkasomon pihentette, én pedig egyik kezemmel a hátát simogattam.
- Tudod, úgy érzem, ez az egész az én hibám – motyogtam. Kedvesem megmerevedett, majd gyönyörű arcát felém fordította.
- Ugyan miért lenne a te hibád? – kérdezte.
- Én vagyok az Alfa, kötelességem lett volna megérezni a nomádokat! – sóhajtottam fel keserűen.
- Édesem, ez badarság! Ennyi erővel mindenki felelős ezért a tragédiáért. Ne emészd magad, könyörgöm! Nem tehetsz róla, hogy megtámadták a fiúkat, ha tehetnél róla, már akkor is késő! De a lényeg az, hogy egyáltalán nem te hibád, csak azoké a nomádoké! – mondta.
- De… - kezdtem bele, de Emily nem hagyta, hogy befejezzem.
- Semmi de! Nem vagy felelős Jacob haláláért, punktum.
- Hiányzik Jake! – szólaltam meg két-három perc elteltével.
- Tudom. Nekem is. Nagyon! – éreztem, hogy mellkasomat könnyek áztatják, de nem érdekelt, hagytam, Szerelmem hagy sírja ki magát, én meg csak vigasztalóan cirógattam a hátát.
- Nem…tudom…mi lenne velem…ha Te… - Itt ismét elcsuklott a hangja.
- Szerelmem, nézz rám, kérlek! – fordítottam magam felé arcát. – Itt vagyok! Nekem semmi bajom nincsen, a lelkieket leszámítva, de még létezem, és ígérem, hogy addig ez így is lesz, ameddig Te élsz! – Tudom, hogy nem helyes ígérgetnem Neki, amikor bármelyik percben megölhet egy vámpír, de muszáj tudnia, hogy mindennél fontosabb nekem.
- Szeretlek! Örökkön örökké! – suttogta elfúló hangon.
- Szeretlek! Mindennél és mindenkinél jobban! Örökkön örökké! – Ezután gyengéden megcsókoltam, majd ismét elfeküdtünk.


Edward szemszöge:

Nem tudom elhinni, Sam hogyan lehet ennyire makacs. Mivel még nem apa, így gondolom, nem tudja, mennyire fontos egy szülőnek a gyermeke boldogsága. Bármit megtennék azért, hogy kislányom arcán ismét lássak legalább egy halvány mosolyt. De ez még arrébb van.
Ekkor Jasper felé fordultam.
- Jazz, mit érzett Sam? – kérdeztem.
- Fájdalmat nagyon nagy mennyiségben, mégis próbál erősnek látszani, mivel ő az Alfa. Bűntudatot is érzékeltem. Szerintem ezért olyan makacs – jegyezte meg fivérem.
- Az lehetséges, de akkor sincs joga megfosztani a lányomat az utolsó kívánságától!
- Biztos nem ez a szándéka, de gondolj csak bele, hogy Jacob nekik olyan volt, mintha a testvérük lett volna. Ezt is meg lehet azért érteni.
- Igen, de tudhatná, hogy egy farkas lenyomatára vigyázni kell, ha a farkassal történik valami – próbálkoztam.
- Nézd, ezt még úgyis meg fogjátok beszélni, szóval feleslegesen ne idegeskedj, kérlek, elég elviselnem ezt a rengeteg fájdalmat – mondta Jasper.
- Rendben, megpróbálok lenyugodni.
- Segítsek? – ajánlotta fel.
- Az jó lenne. Köszönöm! – mondtam, majd éreztem a felém áradó nyugalomhullámot.
Pár óra elteltével ismét a határ felé vettem az utam, ezúttal már egyedül. Sam már ott várt rám.
- Helló Sam! Átgondoltad a dolgokat?
- Edward! – biccentett oda nekem. – Igen, de még mindig nehezen viselem el a tudatát annak, hogy a testvérem vámpírok területén legyen örök nyugalomra helyezve. Sajnálom! De gondolj csak bele, hogy a törzsünkből vannak, akik még nem békéltek meg veletek teljesen, hiába vagytok ránk úgymond ártalmatlanok. Őket is meg lehet érteni véleményem szerint.
- Ez teljesen jogos, de akkor most mi legyen? – gondolkoztam hangosan is.
- Fogalmam sincs.
- Támadt egy ötletem! Mi lenne, ha itt, a határnál temetnénk el Jacobot? Az mindenki szempontjából előnyös, hiszem sem nektek, sem nekünk nem kell átlépni egymás területére, ha meg akarjuk látogatni Jake-t.
- Ez nem is olyan nagy hülyeség. Rendben. Legyen így! Elvégre Jacob legtöbbször úgyis ingázott La Push és a ti részetek között – eresztett meg egy halvány mosolyt a falka vezére. – De ha nem haragszol, akkor nekem most mennem kell. Ma én is soros vagyok a járőrözésben.
- Köszönöm, Sam! – nyújtottam neki kezet, pedig ilyenre még talán nem is volt példa.
- Én is, Edward! – fogadta el és rázta meg kezemet. – Viszlát!
- Viszlát!

2010. február 14., vasárnap

How can I live without you? 3. fejezete

Ajánlott zene: 3 Doors Down - Here without you

„I woke up with tears in my eyes.. some rolling down my cheek - I knew I must have been dreaming of you again.
~ Felébredtem reggel, könnyes szemekkel.. néhány könnycsepp végig folyt az arcomon - tudtam, hogy megint veled álmodtam.”

3.fejezet

Keserédes álom

Nessie:

„ Végeztem a zuhanyzással és mentem vissza a szobámba. Ekkor az ágyamon ülve megláttam Jacobot. A szívem akkorát dobbant, csoda, hogy nem szakadt ki a helyéről és könnyek szúrták a szemeimet.

- Jake, te…

- Nessie, Szerelmem! Mi a baj? Miért nézel ilyen furán rám?

- Meghaltál. Akkor hogyan kerülsz ide? - értetlenkedtem, miközben egyre közelebb araszoltam hozzá.

- Ez butaság! Biztos csak egy rémálom volt – ekkor magához ölelt, én pedig úgy szorítottam, hogy fel is szisszent. – Édesem, egy kicsit óvatosabban, kérlek! A végén még megreped néhány bordám! – viccelődött és jóízűen felkacagott, én meg vele együtt nevettem. Könnyebbnek éreztem magam, mint valaha! Végül kifolytak a könnyeim és Jake aggodalmasan nézett rám. – Mi a baj, Szerelmem?

- Félek, hogy csak álmodom ezt az egészet, és amikor felkelek, rá kell ébrednem, hogy tényleg elveszítettelek!

- Nessie, te vagy az életem! Engem sose veszíthetsz el! Ha mégis, – amit kötve hiszek, mert mi az örökkévalóságnál is tovább leszünk együtt - akkor is tudnod kell, a lelkedben addig élek, míg világ a világ, sőt annál is tovább, és ami a legfontosabb: Szeretlek! – mondta, amitől még jobban elkezdtem zokogni, ám Jacob gyengéden megcsókolt, de nekem ennyi nem volt elég, amennyire csak tudtam, hozzápréselődtem és elmélyítettem csókunkat. Már éppen az ágyra dőltünk, amikor hallottam, hogy apa szólongat, de hangja olyan távolinak tűnt…”

- Nessie, Nessie! Kicsim, ébredj fel! – szólongatott.

- Neee! Csak egy álom volt. – motyogtam magam elé. – Ugye? – vártam a megerősítést csalódottan.

- Igen, éppen ezért keltettelek fel, mert láttam, mit álmodsz és nem akartam, hogy még jobban fájjon. – mondta ő.

- Arra nem gondoltál, hogy én örökre benne maradtam volna ebben az álomban? Ott volt Ő. – küszködtem a könnyeimmel. A nevét most nem tudtam hangosan kimondani.

- És látod, hogyan érzed magad most, hogy felébredtél?

- Igen, mert megszakítottad az álmomat. Tudod milyen jó volt, mennyire boldog voltam, amiért ismét velem volt? – ekkor már sírtam. – Ráadásul megígérte, hogy velem marad…MINDIG! Tudom, hogy hülyeség, de én elhittem.

- Nem hülyeség, csak annyira hiányzik neked, hogy az emlékeidbe, képzelgéseidbe menekülsz – mondta apám lágyan, majd letörölte az újra kibuggyanni készülő sós cseppet a szemem sarkából.

- Jajj apa, annyira nagyon hiányzik! Olyan volt Ő nekem, mint a nap meg a levegő, és most, hogy már nincs velem, olyan mintha nem tudnék lélegezni és teljes sötétségben lennék. Annyira kegyetlen a sors! Mit vétettem, hogy el kellett tőlem vennie Őt? Legalább még egyszer csókolhatnám meg. Az esküvő előtti délután óta nem találkoztam vele, nem ölelhettem át, nem mondhattam neki, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretem! Mi van, ha úgy halt meg, hogy mindezt nem tudta? – fakadtam ki.

- Renesmee, ez most csak költői kérdés volt, ugye? Tisztában volt a te érzéseiddel, nem kell ettől félned. Gondolom, hogy igazságtalannak tűnik, hogy pont most, ráadásul pont Ő halt meg, de ez ellen már nem lehet semmit sem tenni. Sajnos el kell fogadnunk!

- De én ebbe nem tudok belenyugodni! Érts meg, kérlek! Te is jártál hasonló cipőben, amikor azt hitted, anya már nem él. Öngyilkos akartál lenni! Hát, ugyanezt érzem most én is, legszívesebben csak feküdnék itt addig, ameddig le nem hunyom a szemeimet véglegesen!

- Renesmee Carlie Cullen! Ezt az ostobaságot azonnal verd ki a fejedből! – rótt meg apám. – Tudom, ez most nagyon nehéz neked, de mi itt vagyunk, és amiben csak tudunk, megpróbálunk segíteni! Tudod, néha fájni fog az élet, de túl kell élned, ez az egyetlen esélyed!

- Gondolom. De olyan elveszett vagyok Nélküle! – ismételtem elsírtam magam, de apám most hagyta, hogy kiadjam magamból, így csak a hátamat cirógatta, és megnyugtató szavakat suttogott a fülembe. Jól esett, hogy valakit átölelhetek és kiadhatom magamból a fájdalmat, még ha nem is sikerült teljes mértékben. Még mindig ugyanazt a hatalmas űrt éreztem a szívem helyén, de ez nem fog változni…SOHA!

Pár órával később is a szobámban feküdtem az ágyon, üveges tekintettel meredve a plafonra, amikor kopogás törte meg a csendet. Nem válaszoltam, mégis kinyílt az ajtó és Leah lépett be rajta. Kissé meglepődtem.

- Leah, te…

- Ne! Kérlek hallgass végig, Nessie! Tudom, hogy ez az egész neked is nagyon nehéz, mégis szeretném, ha beszélnél az öcsémmel! Magát hibáztatja mindenért, pedig én láttam a gondolatain keresztül, mindent megtett, amire csak képes volt.

- Nekem is nagyon nehéz? Miért jön mindenki azzal, hogy tudja, mit érzek? Ezt senki se tudhatja, maximum Jasper. Nekem a legnehezebb! Elvesztettem azt az embert, akiért bármit megtettem volna. Gondolom, ezt neked nem könnyű felfognod, mivel még nem vésődtél be, szóval ne mond azt, hogy tudod, mit érzek! Amúgy meg, ha Seth tényleg mindent megtett volna azért, hogy segítsen Jake-nek, akkor Jacob még mindig velem lenne, és éppen a nászutunkon lennénk! De ez nem így van!

- Te most komolyan azt hiszed, hogy Seth a hibás ezért az egészért? Jacob volt a legjobb barátja! Lehet, hogy te nem tennél meg minden tőled telhetőt a legjobb barátodért, de az öcsém igenis meghalt volna a Vőlegényedért!

- Idejössz a házunkba és még sértegetni mersz? Takarodj innen! Most! Meg ne lássalak még egyszer! A temetést legfeljebb a farkasok gondolatain keresztül fogod látni, ezt megígérhetem! – sziszegtem idegesen.

- Nem tilthatod meg, hogy részt vegyek a testvérem búcsúztatóján! – emelte fel ő is a hangját és a keze remegni kezdett. – Ott leszek, ha tetszik neked, ha nem! Én nem akartalak megbántani Nessie, csak megkértelek, hogy ne kínozd még te is az öcsémet, elég neki megbirkóznia a bűntudatával is. Kérlek, ne legyél ilyen makacs és hajthatatlan! Te is jól tudod, hogy nincs igazad, mert a szíved legmélyén érezned kell, nem Seth hibája ez az egész – próbált meg lenyugodni Leah.

- Ugye tisztában vagy vele, ha az öcséd meglátja, hogy eljöttél hozzám, annak nem lesz jó vége? – kérdeztem.

- Ez legyen az én dolgom. Elintézem. De kérlek, még egyszer és lehetőleg utoljára. Gondold át ezt az egészet – nézett rám könyörögve, én pedig meg tudtam érteni, szörnyű lehet, ha a testvéred az önmarcangolásba süllyed. Kezet rázhatna apával.

- Rendben.

- És Nessie, - fordult vissza az ajtóból – sajnálom.

- Nem Leah, én kérek elnézést! Túlságosan elragadtattam magam, nem rajtad kellett volna levezetnem a felgyülemlett feszültséget. Remélem meg tudsz nekem bocsátani.

- Ez csak természetes. Hülyén viselkedtünk – eresztett meg egy halvány mosolyt.

- Leah… - rám emelte a tekintetét. – Nem maradnál még egy kicsit? Jó lenne valakivel beszélgetni – hajtottam le a fejem. Az előbb még ordibáltam vele, most meg arra várok, hogy velem maradjon. Csak gratulálni tudok magamnak.

- Miért is ne? – kérdezte, majd visszasétált az ágyamhoz…

2010. február 13., szombat

How can I live without you? 2. fejezete

A gyász


Seth szemszöge:

Minden az én hibám! Én tehetek róla, hogy meghalt a legjobb barátom. Milyen farkas vagyok, hogy még őt sem tudtam megmenteni? Nem érdemes farkassá változni, ha még a szeretteimet sem tudom megvédeni. Gyászba taszítottam egész La Push-t és még Cullenéket is. Ó Nessie már napok óta nem áll szóba velem. Ki akarna egy gyilkossal beszélni?
- Seth! Ne marcangold már magad! – Kiabált velem Leah. – Nem a te hibád, hogy ezek a rohadékok rátok támadtak. Te csak a dolgodat végezted! Tedd azt most is! Nekem is hiányzik, de nem szabad elhagynod magad. Figyelsz te rám egyáltalán?
- Igen, persze Leah! Köszönöm a támogatásod, de te nem voltál ott. Nem tudod mi történt!
- De igen is tudom! Szerinted nem látom minden pillanatban magam előtt, amit te, mikor farkasok vagyunk? Én is átélem veled együtt! Hiába próbálsz minél kevesebbszer átváltozni, de megteszed. Én tudom! Ráadásul a testvéred vagyok, Seth! Ismerlek. Számomra is sokat jelentett Jacob. Ha valami bajom volt, hozzá mindig mehettem, meghallgatott és foglalkozott mindenkivel.
- Épp ez az! A világ legjobb embere halt meg miattam! – kiabáltam vele. Nem akartam megbántani, de sikerült. Sírva rohant ki a szobámból és dühömben ismét – mint ahogy mostanában többször is – farkassá változtam.

Billy szemszöge:

Nem normális, hogy egy apa a halott fiát gyászolja. Ennek nem kellett volna megtörténnie! Főleg, ha a fiad egy alakváltó, az átlagosnál kétszer tovább kellett volna élnie! Nessie mellett pedig örökké! Szegény lány. El sem tudom képzelni, milyen lehet most neki. Ő volt a legfontosabb a fiam életében és tekintve, hogy ő volt Jake bevésődése egészen biztos vagyok benne, hogy ez fordítva is igaz. Ha a szüleiből indulok ki, elképzelhetetlennek tartja, hogy Jacob nélkül éljen, de azért remélem, nem csinál őrültséget. Jaj, ha jó lenne a lábam, meglátogathatnám. Vajon Seth elvinne hozzá? Tudom, hogy sosem szerettem a Cullen családot, de mióta Bella rámutatott, hogy nem minden olyan, mint amilyennek gondoljuk nagyon megkedveltem őket. Legfőképp Renesmee-t. Neki kéne adnom Jacob kedvenc álomfogóját, hátha attól kicsit jobban érezné magát.

Bella szemszöge:

Hiányzik Jacob! Ő volt a legjobb barátom. Mindig számíthattam rá, még akkor is, mikor Edward elhagyott. Soha nem gondoltam bele, milyen lenne, ha nem lenne velünk. Olyan egyértelmű volt, hogy örökké Nessie-vel és velünk marad. Tudom, hogy voltak nézeteltéréseink még kezdetben, de minden jóra fordult főleg mikor Renesmee megszületett és ő bevésődött. Nála jobb udvarlót el sem képzelhettem volna a lányomnak! Mindig úriember volt, odafigyelt rá és persze tisztelt mindenkit. Az élet teljesen megváltozott nélküle. Mintha kitépték volna egy részem! A legszörnyűbb az, hogy kislányomat még nálam is jobban megviseli Jake halála. Soha nem fogjuk elfelejteni.
- Kopp, kopp! Bejöhetek? – Kérdezte Esme. Vajon mióta állhatott kint úgy, hogy észre sem vettem?
- Hát persze! Te bármikor!
- Jól vagy kicsim? – Őt mindig mások érdekelnek. Nem tudom, hogy csinálja.
- Hát elég nehéz, de megbirkózom vele. Renesmee-ért most jobban aggódom. Bár még így is nagyon hiányzik.
- Megértem. Mi mindig itt leszünk nektek és bármiben számíthattok ránk. Ugye tudod Édesem?
- Igen persze, hogy tudom. Köszönöm. Neked nem hiányzik?
- Tudod, hogy Jake-et az egész család imádta. Mindenkinek hiányzik akkor is, ha nem vallják be. Nekem is és apádnak is. Csak sajnos mi már annyi kedves barátot elveszítettünk, viszont a család mindig itt volt számunkra is és segítettünk egymásnak feldolgozni. Most is az szeretném, ha nektek jobb lenne. Tudom, hogy egy nagyon remek embert vesztettünk el, de örökké velünk marad emlékeinkben.
- Remélem nem fog mindig ennyire fájni a hiánya. Ha tudnék sírni most biztosan azt tenném.
- Igen Drágám. Ez nehéz. Később, ha majd a jó dolgokra emlékszel vissza minden jobb lesz. Vagy legalábbis könnyebb lesz rá gondolnod.
- Köszönöm Anya!
Megöleltem Esme-t aki mindig itt van, ha szükségem van rá. Átbeszélgettük az egész éjszakát, amitől sokkal jobbkedvem lett. Muszáj elérnem, hogy Nessie is jobban érezze magát. Nem mutathatom ki, hogy nekem mennyire rossz!

Edward szemszöge:

Bekövetkezett a legrosszabb dolog, ami valaha történhetett a lányunkkal. Sajnos én nagyon is át tudom élni a fájdalmát gondolatain keresztül és akármennyire utáltam Jacobot, el kell ismernem, rosszul esik az elvesztése. Nagyon fontos volt Renesmee-nek és ezt eddig nem ismertem be. Nem akartam beismerni. Most, hogy már nincs köztünk én is belátom, nagyszerű figura volt és csak azért nem szerettem, mert féltékeny voltam rá. Igen, ez az, féltékeny. Először Bella majd Nessie miatt. Fájt, hogy egy farkas ilyen sokat jelent nekik, pedig ellenségünk kellett volna legyen. Hiányzik. Eddig mindenért őt okoltam, de rá kellett jönnöm, hogy nem lennék ugyanaz az ember/ vámpír, ha ő nem lett volna szerves része létezésem utóbbi szakaszának. Ha mindketten csupán emberek lettünk volna akár még barátok is lehettünk volna. De csak feltételes módban, hiszen a rivalizáció Bella szerelméért akkor is meglett volna nálunk. Igazán sokat köszönhetek neki azért, amiért vigyázott Szerelmemre, amíg én elhagytam, mert azt hittem, neki jobb nélkülem. Ha ő nem lett volna, valószínűleg már mi sem lennénk Bellával, és Renesmee sem létezne. Ahogy a többiek gondolatait olvastam, nem mi vagyunk az egyedüliek akikért, Jacob nagyon sokat tett. Sokat tett a falkájáért és általánosságban mindenkiért. Tudom, sokszor én sem gondoltam rá valami nagy hősként, de egyre bizonyosabb számomra, hogy igenis az volt.

How can I live without you? 1. fejezete

Miért pont Ő?

Jacob szemszöge:

Gyönyörű napra ébredtem. Ma életem értelmével házasodhatom össze és ezt semmi, és senki nem akadályozhatja meg. Ezt a napot már azóta várom, hogy először megláttam Kedvesem arcát születése után. Szerelmem elsőre igent mondott nekem, ami olyan csodálatos érzés volt, hogy annál már csak a mai nap lehet jobb.


Renesme szemszöge:

Végre itt a nagy nap! Jacob mindig mellettem volt születésemtől fogva. Tudom, hogy nem sok esélyem volt rá, hogy ne szeressek bele, de ki ne szeretne egy ilyen kedves, aranyos, figyelmes férfit?! Mikor megkérte a kezem nem volt kérdés, mi lesz a válaszom és most fél évvel később Alice néni megszervezte nekünk a tökéletes esküvőt, úgy ahogy anyáéknak is.


Edward szemszöge:

Nem akarom, de meg kell tennem. Egyetlenem azt mondta, hogyha tönkreteszem a lányunk esküvőjét, soha az életben nem látom a családom. Hát igen. Én nagy árat fizetek Renesme boldogságáért. Bár ha belegondolok, megéri az áldozat. Végül is Jacob egy nagyon rendes ember, és csupa jó szándék vezérli. Én már csak tudom. Az oltár elé fogom kísérni kislányom, és megteszek mindent, hogy boldog lehessen.


Seth szemszöge:

Ma utoljára fog legjobb barátom velem futni, mielőtt belép a nős férfiak klubjába. Már nagyon jó lesz ismét ketten száguldani. Fél perc és ideér, hogy elmenjünk járőrözni.


Jacob szemszöge:

- Hello! – mondta Seth szélesen vigyorogva. – Mehetünk?
- Naná hogy! – vigyorogtam én is. Majd kiugrottam a bőrömből izgatottságomban. Ami azt illeti meg is tettem. Már megint átváltoztam… ez már a harmadik alkalom a mai nap. Remélem, az esküvőn nem történik meg, különben Edward megcsillogtathatja tolmácstudományát.
Seth is követett az átváltozásomban és elindultunk, hogy járőrözzünk egy utolsót még az esküvő előtt. Ma kicsit lazábbra fogtuk a túrát és játszottunk, ugrándoztunk, marakodtunk. Majd valaki leterített, de nem barátom volt a támadóm.


Seth szemszöge:

Egyszer csak Jacob kifeküdt mellettem a földön. Hirtelen oldalra kaptam a fejem, és azt láttam, hogy épp egy nomáddal birkózik. Segíteni akartam rajta, de rám ugrott a társa, így én is „kutyaszorítóba” kerültem. Kétségbeesetten kiabáltam gondolatban, hogy segítsenek a többiek, de csak Jacob gondolatait hallottam.
„Nem hiszem el! Itt van végre az esküvőm napja, és pont most kell ennek történnie. Legyen már vége ennek! Valaki jöjjön már segíteni!”
Semmi válasz. Nem hallanak minket. Legyőzzük őket ketten is, de így tovább tart majd. Válaszoltam Jacobnak, hogy nyugodjon már le, mert így még annál is tovább szenvedhet a vámpírral.


Renesme szemszöge:

Na itt a tökéletes ruha,és én sírok…. Miért is? Tudom, hogy ez lesz életem legszebb napja. Igen… a fenébe, miért nem tudom abbahagyni? Vajon Jake mit csinál? Hogy fog kinézni, és annyira meg lesz hatódva majd, mint én?


Jacob szemszöge:

Annyira szeretnék már Szerelmemmel lenni, ehelyett pedig itt birkózom egy rohadt vérszívóval! Elég erős, vannak jó célzásai, de ahogy látom még fiatal. Nem annyira fejlett a technikája. Seth! Ó te jó ég! A Tanúm is birkózik eggyel!
„Seth! Megvagy? Intézzük már el őket!”


Seth szemszöge:

„Seth! Megvagy? Intézzük már el őket!”
Jake nagyon ideges. Mindjárt kezdődik a ceremónia. Meg is értem.
„Oké! Akkor, ahogy gyakoroltuk!” – gondoltam, és Jacobra néztem. Nagyon erős lehet ez a vámpír, ha még mindig küzd vele. Lerúgtam magamról a vérszopót, majd felugrottam és próbáltam támadni, de ekkor az én ellenfelem is Jacobra tapadt.
„Szeretlek Nessie!” – üvöltötte Jacob gondolataiban. Én pedig haraptam és küzdöttem, majd a vámpírok elfutottak. Odarohantam legjobb barátomhoz, aki ekkor már halott volt és így már emberalakban hevert a földön. Én is visszaváltoztam, majd futottam vele vissza az esküvő helyszínére.


Renesme szemszöge:

Már csak percek voltak a házasságkötésig. Már nagyon aggódtam, mert még nem ért vissza Szerelmem az útjáról. Ekkor megpillantottam Seth-et, aki az eszméletlen Jacobot hozva kezében futott felénk. Odarohantam és már teljesen világos volt számomra, hogy Ő már nem él. Életem egyetlen férje… halott. Éreztem, hogy jótékony sötétség vesz körül…


Edward szemszöge:

Jake meghalt. Akármennyire is nem szerettem, be kell vallanom, még nekem is fáj az elvesztése. Renesme gondolatai mind-mind szomorú és depressziós gondolatok. Jaj, ne! A lányom! Az egyetlen ember, akit valaha közel engedett magához rajtunk kívül, az Jacob Black volt. Már most mérhetetlenül szomorú és zokog már egy órája. Kiheveri valaha Kedvese elvesztését? Én meg akartam halni, mikor úgy hittem, Bella nem él. Meg kell akadályoznom, hogy Renesme hülyeséget tegyen, inkább én ölöm meg azokat, akik fájdalmat okoztak a lányomnak azáltal, hogy megölték a vőlegényét!



Alice szemszöge:

Miért nem láthatom a vérfarkasok jövőjét? Akkor mindez nem történt volna meg.
- Nessie, édesem egyél legalább egy falatot! – sóhajtotta Esme.
- Nem kérek! Hagyjatok békén, könyörgöm! Meg akarok halni! Jacob nélkül nincs értelme az életemnek! Fogjátok már fel! – és ismét zokogásban tört ki.
Nem bírom tovább hallgatni ezt. Mindenki magatehetetlen ebben a helyzetben. Beszélnem kell unokahúgommal. Már napok óta sanyargatja magát.
- Esme, kérlek, magunkra hagynál minket? – kérdeztem tőle.
- Persze Lányom…sok sikert! – az utolsó két szót olyan halkan suttogta, hogy csak én hallhattam meg.
- Nessie, kicsim, beszéljünk! – de ő csak beletemetkezett a párnákba. – Nézd, elképzelni sem tudom, milyen lehet, ha életed szerelmét elveszíted. Viszont azt se szeretném megtapasztalni, hogy milyen, amikor az unokahúgom hal meg. Szóval, könyörögve kérlek, egyél legalább pár falatot, mert hiába vannak benned vámpírgének, még le tudsz gyengülni. Nessie, légy szíves! – a végén már a hangom is elcsuklott. – Most magadra hagylak, de gyűrj le néhány kanál levest a kedvünkért. – mondtam majd elindultam kifele a szobájából, ám még halkan megjegyeztem. – Minden az én hibám!
- NEM A TE HIBÁD! MEGÉRTETTED? ILYET MÉG VÉLETLENÜL SE MONDJÁL! ANNAK A PÁR ROHADT NOMÁDNAK A HIBÁJA MINDEN! MEG FOGOM TALÁLNI, ÉS EGYESÉVEL TÉPEM SZÉT ŐKET! – kiabált Renesme, mire majdnem összecsuklott, de én ezt megakadályoztam és az ölemben kezdtem el ringatni, úgy, mint kiskorában.
- Nem. Nessie, te nem fogsz megölni senkit sem. De Jasper, Emmett, Edward, Carlisle, a Falka, sőt még édesanyád és Rosalie is azokat a gyilkosokat keresik. Meg fogják találni őket, láttam. Minden rendbe fog jönni…idővel. De ne kínozd magad, egyél…
- Miért mindig a jó emberekkel történnek rossz dolgok? – nézett rám fájdalomtól csillogó szemeivel, majd evett pár kanál levest, aminek őszintén örültem.
- Ezt nem tudhatom. De megígérem neked, hogy mindig melletted leszek, meg persze az egész család, amibe a Falkát is beleértem. Jobban leszel Te is, csak adj egy kis időt magadnak!
- De ha mosolyognék, akkor az olyan, mintha nem fájna, hogy elveszítettem. Pedig mindennél jobban, mintha a szívemet összefacsarták és kitépték volna a helyéről. – gördült le pár könnycsepp ismét gyönyörű arcán.
- Szerinted Jake azt akarná, hogy létezésed végéig szenvedj miatta? Ugyan már! Imádta a mosolyodat, a nevetésedet. Biztos vagyok benne, ha tudna üzenni, akkor megkérne rá, hogy ne gyászolj, inkább éld boldogan az életed. Tudom, hogy ez most lehetetlennek tűnik, de minden csak Rajtad múlik.
- Köszönöm Alice néni!
- Igazán nincs mit Szívem!