Miért pont Ő?
Jacob szemszöge:
Gyönyörű napra ébredtem. Ma életem értelmével házasodhatom össze és ezt semmi, és senki nem akadályozhatja meg. Ezt a napot már azóta várom, hogy először megláttam Kedvesem arcát születése után. Szerelmem elsőre igent mondott nekem, ami olyan csodálatos érzés volt, hogy annál már csak a mai nap lehet jobb.
Renesme szemszöge:
Végre itt a nagy nap! Jacob mindig mellettem volt születésemtől fogva. Tudom, hogy nem sok esélyem volt rá, hogy ne szeressek bele, de ki ne szeretne egy ilyen kedves, aranyos, figyelmes férfit?! Mikor megkérte a kezem nem volt kérdés, mi lesz a válaszom és most fél évvel később Alice néni megszervezte nekünk a tökéletes esküvőt, úgy ahogy anyáéknak is.
Edward szemszöge:
Nem akarom, de meg kell tennem. Egyetlenem azt mondta, hogyha tönkreteszem a lányunk esküvőjét, soha az életben nem látom a családom. Hát igen. Én nagy árat fizetek Renesme boldogságáért. Bár ha belegondolok, megéri az áldozat. Végül is Jacob egy nagyon rendes ember, és csupa jó szándék vezérli. Én már csak tudom. Az oltár elé fogom kísérni kislányom, és megteszek mindent, hogy boldog lehessen.
Seth szemszöge:
Ma utoljára fog legjobb barátom velem futni, mielőtt belép a nős férfiak klubjába. Már nagyon jó lesz ismét ketten száguldani. Fél perc és ideér, hogy elmenjünk járőrözni.
Jacob szemszöge:
- Hello! – mondta Seth szélesen vigyorogva. – Mehetünk?
- Naná hogy! – vigyorogtam én is. Majd kiugrottam a bőrömből izgatottságomban. Ami azt illeti meg is tettem. Már megint átváltoztam… ez már a harmadik alkalom a mai nap. Remélem, az esküvőn nem történik meg, különben Edward megcsillogtathatja tolmácstudományát.
Seth is követett az átváltozásomban és elindultunk, hogy járőrözzünk egy utolsót még az esküvő előtt. Ma kicsit lazábbra fogtuk a túrát és játszottunk, ugrándoztunk, marakodtunk. Majd valaki leterített, de nem barátom volt a támadóm.
Seth szemszöge:
Egyszer csak Jacob kifeküdt mellettem a földön. Hirtelen oldalra kaptam a fejem, és azt láttam, hogy épp egy nomáddal birkózik. Segíteni akartam rajta, de rám ugrott a társa, így én is „kutyaszorítóba” kerültem. Kétségbeesetten kiabáltam gondolatban, hogy segítsenek a többiek, de csak Jacob gondolatait hallottam.
„Nem hiszem el! Itt van végre az esküvőm napja, és pont most kell ennek történnie. Legyen már vége ennek! Valaki jöjjön már segíteni!”
Semmi válasz. Nem hallanak minket. Legyőzzük őket ketten is, de így tovább tart majd. Válaszoltam Jacobnak, hogy nyugodjon már le, mert így még annál is tovább szenvedhet a vámpírral.
Renesme szemszöge:
Na itt a tökéletes ruha,és én sírok…. Miért is? Tudom, hogy ez lesz életem legszebb napja. Igen… a fenébe, miért nem tudom abbahagyni? Vajon Jake mit csinál? Hogy fog kinézni, és annyira meg lesz hatódva majd, mint én?
Jacob szemszöge:
Annyira szeretnék már Szerelmemmel lenni, ehelyett pedig itt birkózom egy rohadt vérszívóval! Elég erős, vannak jó célzásai, de ahogy látom még fiatal. Nem annyira fejlett a technikája. Seth! Ó te jó ég! A Tanúm is birkózik eggyel!
„Seth! Megvagy? Intézzük már el őket!”
Seth szemszöge:
„Seth! Megvagy? Intézzük már el őket!”
Jake nagyon ideges. Mindjárt kezdődik a ceremónia. Meg is értem.
„Oké! Akkor, ahogy gyakoroltuk!” – gondoltam, és Jacobra néztem. Nagyon erős lehet ez a vámpír, ha még mindig küzd vele. Lerúgtam magamról a vérszopót, majd felugrottam és próbáltam támadni, de ekkor az én ellenfelem is Jacobra tapadt.
„Szeretlek Nessie!” – üvöltötte Jacob gondolataiban. Én pedig haraptam és küzdöttem, majd a vámpírok elfutottak. Odarohantam legjobb barátomhoz, aki ekkor már halott volt és így már emberalakban hevert a földön. Én is visszaváltoztam, majd futottam vele vissza az esküvő helyszínére.
Renesme szemszöge:
Már csak percek voltak a házasságkötésig. Már nagyon aggódtam, mert még nem ért vissza Szerelmem az útjáról. Ekkor megpillantottam Seth-et, aki az eszméletlen Jacobot hozva kezében futott felénk. Odarohantam és már teljesen világos volt számomra, hogy Ő már nem él. Életem egyetlen férje… halott. Éreztem, hogy jótékony sötétség vesz körül…
Edward szemszöge:
Jake meghalt. Akármennyire is nem szerettem, be kell vallanom, még nekem is fáj az elvesztése. Renesme gondolatai mind-mind szomorú és depressziós gondolatok. Jaj, ne! A lányom! Az egyetlen ember, akit valaha közel engedett magához rajtunk kívül, az Jacob Black volt. Már most mérhetetlenül szomorú és zokog már egy órája. Kiheveri valaha Kedvese elvesztését? Én meg akartam halni, mikor úgy hittem, Bella nem él. Meg kell akadályoznom, hogy Renesme hülyeséget tegyen, inkább én ölöm meg azokat, akik fájdalmat okoztak a lányomnak azáltal, hogy megölték a vőlegényét!
Alice szemszöge:
Miért nem láthatom a vérfarkasok jövőjét? Akkor mindez nem történt volna meg.
- Nessie, édesem egyél legalább egy falatot! – sóhajtotta Esme.
- Nem kérek! Hagyjatok békén, könyörgöm! Meg akarok halni! Jacob nélkül nincs értelme az életemnek! Fogjátok már fel! – és ismét zokogásban tört ki.
Nem bírom tovább hallgatni ezt. Mindenki magatehetetlen ebben a helyzetben. Beszélnem kell unokahúgommal. Már napok óta sanyargatja magát.
- Esme, kérlek, magunkra hagynál minket? – kérdeztem tőle.
- Persze Lányom…sok sikert! – az utolsó két szót olyan halkan suttogta, hogy csak én hallhattam meg.
- Nessie, kicsim, beszéljünk! – de ő csak beletemetkezett a párnákba. – Nézd, elképzelni sem tudom, milyen lehet, ha életed szerelmét elveszíted. Viszont azt se szeretném megtapasztalni, hogy milyen, amikor az unokahúgom hal meg. Szóval, könyörögve kérlek, egyél legalább pár falatot, mert hiába vannak benned vámpírgének, még le tudsz gyengülni. Nessie, légy szíves! – a végén már a hangom is elcsuklott. – Most magadra hagylak, de gyűrj le néhány kanál levest a kedvünkért. – mondtam majd elindultam kifele a szobájából, ám még halkan megjegyeztem. – Minden az én hibám!
- NEM A TE HIBÁD! MEGÉRTETTED? ILYET MÉG VÉLETLENÜL SE MONDJÁL! ANNAK A PÁR ROHADT NOMÁDNAK A HIBÁJA MINDEN! MEG FOGOM TALÁLNI, ÉS EGYESÉVEL TÉPEM SZÉT ŐKET! – kiabált Renesme, mire majdnem összecsuklott, de én ezt megakadályoztam és az ölemben kezdtem el ringatni, úgy, mint kiskorában.
- Nem. Nessie, te nem fogsz megölni senkit sem. De Jasper, Emmett, Edward, Carlisle, a Falka, sőt még édesanyád és Rosalie is azokat a gyilkosokat keresik. Meg fogják találni őket, láttam. Minden rendbe fog jönni…idővel. De ne kínozd magad, egyél…
- Miért mindig a jó emberekkel történnek rossz dolgok? – nézett rám fájdalomtól csillogó szemeivel, majd evett pár kanál levest, aminek őszintén örültem.
- Ezt nem tudhatom. De megígérem neked, hogy mindig melletted leszek, meg persze az egész család, amibe a Falkát is beleértem. Jobban leszel Te is, csak adj egy kis időt magadnak!
- De ha mosolyognék, akkor az olyan, mintha nem fájna, hogy elveszítettem. Pedig mindennél jobban, mintha a szívemet összefacsarták és kitépték volna a helyéről. – gördült le pár könnycsepp ismét gyönyörű arcán.
- Szerinted Jake azt akarná, hogy létezésed végéig szenvedj miatta? Ugyan már! Imádta a mosolyodat, a nevetésedet. Biztos vagyok benne, ha tudna üzenni, akkor megkérne rá, hogy ne gyászolj, inkább éld boldogan az életed. Tudom, hogy ez most lehetetlennek tűnik, de minden csak Rajtad múlik.
- Köszönöm Alice néni!
- Igazán nincs mit Szívem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése