How can I live without you? 3. fejezete

Ajánlott zene: 3 Doors Down - Here without you

„I woke up with tears in my eyes.. some rolling down my cheek - I knew I must have been dreaming of you again.
~ Felébredtem reggel, könnyes szemekkel.. néhány könnycsepp végig folyt az arcomon - tudtam, hogy megint veled álmodtam.”

3.fejezet

Keserédes álom

Nessie:

„ Végeztem a zuhanyzással és mentem vissza a szobámba. Ekkor az ágyamon ülve megláttam Jacobot. A szívem akkorát dobbant, csoda, hogy nem szakadt ki a helyéről és könnyek szúrták a szemeimet.

- Jake, te…

- Nessie, Szerelmem! Mi a baj? Miért nézel ilyen furán rám?

- Meghaltál. Akkor hogyan kerülsz ide? - értetlenkedtem, miközben egyre közelebb araszoltam hozzá.

- Ez butaság! Biztos csak egy rémálom volt – ekkor magához ölelt, én pedig úgy szorítottam, hogy fel is szisszent. – Édesem, egy kicsit óvatosabban, kérlek! A végén még megreped néhány bordám! – viccelődött és jóízűen felkacagott, én meg vele együtt nevettem. Könnyebbnek éreztem magam, mint valaha! Végül kifolytak a könnyeim és Jake aggodalmasan nézett rám. – Mi a baj, Szerelmem?

- Félek, hogy csak álmodom ezt az egészet, és amikor felkelek, rá kell ébrednem, hogy tényleg elveszítettelek!

- Nessie, te vagy az életem! Engem sose veszíthetsz el! Ha mégis, – amit kötve hiszek, mert mi az örökkévalóságnál is tovább leszünk együtt - akkor is tudnod kell, a lelkedben addig élek, míg világ a világ, sőt annál is tovább, és ami a legfontosabb: Szeretlek! – mondta, amitől még jobban elkezdtem zokogni, ám Jacob gyengéden megcsókolt, de nekem ennyi nem volt elég, amennyire csak tudtam, hozzápréselődtem és elmélyítettem csókunkat. Már éppen az ágyra dőltünk, amikor hallottam, hogy apa szólongat, de hangja olyan távolinak tűnt…”

- Nessie, Nessie! Kicsim, ébredj fel! – szólongatott.

- Neee! Csak egy álom volt. – motyogtam magam elé. – Ugye? – vártam a megerősítést csalódottan.

- Igen, éppen ezért keltettelek fel, mert láttam, mit álmodsz és nem akartam, hogy még jobban fájjon. – mondta ő.

- Arra nem gondoltál, hogy én örökre benne maradtam volna ebben az álomban? Ott volt Ő. – küszködtem a könnyeimmel. A nevét most nem tudtam hangosan kimondani.

- És látod, hogyan érzed magad most, hogy felébredtél?

- Igen, mert megszakítottad az álmomat. Tudod milyen jó volt, mennyire boldog voltam, amiért ismét velem volt? – ekkor már sírtam. – Ráadásul megígérte, hogy velem marad…MINDIG! Tudom, hogy hülyeség, de én elhittem.

- Nem hülyeség, csak annyira hiányzik neked, hogy az emlékeidbe, képzelgéseidbe menekülsz – mondta apám lágyan, majd letörölte az újra kibuggyanni készülő sós cseppet a szemem sarkából.

- Jajj apa, annyira nagyon hiányzik! Olyan volt Ő nekem, mint a nap meg a levegő, és most, hogy már nincs velem, olyan mintha nem tudnék lélegezni és teljes sötétségben lennék. Annyira kegyetlen a sors! Mit vétettem, hogy el kellett tőlem vennie Őt? Legalább még egyszer csókolhatnám meg. Az esküvő előtti délután óta nem találkoztam vele, nem ölelhettem át, nem mondhattam neki, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretem! Mi van, ha úgy halt meg, hogy mindezt nem tudta? – fakadtam ki.

- Renesmee, ez most csak költői kérdés volt, ugye? Tisztában volt a te érzéseiddel, nem kell ettől félned. Gondolom, hogy igazságtalannak tűnik, hogy pont most, ráadásul pont Ő halt meg, de ez ellen már nem lehet semmit sem tenni. Sajnos el kell fogadnunk!

- De én ebbe nem tudok belenyugodni! Érts meg, kérlek! Te is jártál hasonló cipőben, amikor azt hitted, anya már nem él. Öngyilkos akartál lenni! Hát, ugyanezt érzem most én is, legszívesebben csak feküdnék itt addig, ameddig le nem hunyom a szemeimet véglegesen!

- Renesmee Carlie Cullen! Ezt az ostobaságot azonnal verd ki a fejedből! – rótt meg apám. – Tudom, ez most nagyon nehéz neked, de mi itt vagyunk, és amiben csak tudunk, megpróbálunk segíteni! Tudod, néha fájni fog az élet, de túl kell élned, ez az egyetlen esélyed!

- Gondolom. De olyan elveszett vagyok Nélküle! – ismételtem elsírtam magam, de apám most hagyta, hogy kiadjam magamból, így csak a hátamat cirógatta, és megnyugtató szavakat suttogott a fülembe. Jól esett, hogy valakit átölelhetek és kiadhatom magamból a fájdalmat, még ha nem is sikerült teljes mértékben. Még mindig ugyanazt a hatalmas űrt éreztem a szívem helyén, de ez nem fog változni…SOHA!

Pár órával később is a szobámban feküdtem az ágyon, üveges tekintettel meredve a plafonra, amikor kopogás törte meg a csendet. Nem válaszoltam, mégis kinyílt az ajtó és Leah lépett be rajta. Kissé meglepődtem.

- Leah, te…

- Ne! Kérlek hallgass végig, Nessie! Tudom, hogy ez az egész neked is nagyon nehéz, mégis szeretném, ha beszélnél az öcsémmel! Magát hibáztatja mindenért, pedig én láttam a gondolatain keresztül, mindent megtett, amire csak képes volt.

- Nekem is nagyon nehéz? Miért jön mindenki azzal, hogy tudja, mit érzek? Ezt senki se tudhatja, maximum Jasper. Nekem a legnehezebb! Elvesztettem azt az embert, akiért bármit megtettem volna. Gondolom, ezt neked nem könnyű felfognod, mivel még nem vésődtél be, szóval ne mond azt, hogy tudod, mit érzek! Amúgy meg, ha Seth tényleg mindent megtett volna azért, hogy segítsen Jake-nek, akkor Jacob még mindig velem lenne, és éppen a nászutunkon lennénk! De ez nem így van!

- Te most komolyan azt hiszed, hogy Seth a hibás ezért az egészért? Jacob volt a legjobb barátja! Lehet, hogy te nem tennél meg minden tőled telhetőt a legjobb barátodért, de az öcsém igenis meghalt volna a Vőlegényedért!

- Idejössz a házunkba és még sértegetni mersz? Takarodj innen! Most! Meg ne lássalak még egyszer! A temetést legfeljebb a farkasok gondolatain keresztül fogod látni, ezt megígérhetem! – sziszegtem idegesen.

- Nem tilthatod meg, hogy részt vegyek a testvérem búcsúztatóján! – emelte fel ő is a hangját és a keze remegni kezdett. – Ott leszek, ha tetszik neked, ha nem! Én nem akartalak megbántani Nessie, csak megkértelek, hogy ne kínozd még te is az öcsémet, elég neki megbirkóznia a bűntudatával is. Kérlek, ne legyél ilyen makacs és hajthatatlan! Te is jól tudod, hogy nincs igazad, mert a szíved legmélyén érezned kell, nem Seth hibája ez az egész – próbált meg lenyugodni Leah.

- Ugye tisztában vagy vele, ha az öcséd meglátja, hogy eljöttél hozzám, annak nem lesz jó vége? – kérdeztem.

- Ez legyen az én dolgom. Elintézem. De kérlek, még egyszer és lehetőleg utoljára. Gondold át ezt az egészet – nézett rám könyörögve, én pedig meg tudtam érteni, szörnyű lehet, ha a testvéred az önmarcangolásba süllyed. Kezet rázhatna apával.

- Rendben.

- És Nessie, - fordult vissza az ajtóból – sajnálom.

- Nem Leah, én kérek elnézést! Túlságosan elragadtattam magam, nem rajtad kellett volna levezetnem a felgyülemlett feszültséget. Remélem meg tudsz nekem bocsátani.

- Ez csak természetes. Hülyén viselkedtünk – eresztett meg egy halvány mosolyt.

- Leah… - rám emelte a tekintetét. – Nem maradnál még egy kicsit? Jó lenne valakivel beszélgetni – hajtottam le a fejem. Az előbb még ordibáltam vele, most meg arra várok, hogy velem maradjon. Csak gratulálni tudok magamnak.

- Miért is ne? – kérdezte, majd visszasétált az ágyamhoz…